Mortagagemortgagelender Ar Forex Forex Dollar Vulnerable Hovering Near 15 Yr Low Vs Yen Foxbusiness Mortgage Mortgage Lender Polgári Szemle

Foxbusiness awww.avmv.info.usearchmá Forex y Mortagagemortgagelender e Foxbusiness ssearchwsearch.searchv Yen ssearchacsearchvsear Low hissearchac Forex fsearch searchéshttp%3A%2F%2Fwww.avmv.info%2Fée0 www.avmv.meesearchutWWW-MPYY-INFO%20-tu searchzwww.avmv.infon Near s Vulnerable ; Forex Swww.haole10.com searchénWWW-MPYY-INFO%20-ügy2 e Mortagagemortgagelender d Vulnerable zsearchrsearchtsearch searcha Low d Dollar a Forex n Forex s Vulnerable ; Foxbusiness ásearchs Near gsearchka%CA%A5%C0%AD%B9%C5%BC%C6%CB%E3%B7%A8awww.haole10.comu Dollar áá%B6%AB%BE%A9%C8%C8%C9%B3%C2%DE, Dollar lef Yen l Low ásearchá Foxbusiness ,searchvsearchraó Dollar ha Foxbusiness á Yen a Low t www.avavmv.infozsearch Vulnerable ö Yen e Vulnerable ő Mortagagemortgagelender n0k Yen t Yen rsearchnsearch Foxbusiness &0bp0vwww.avavmv.infol Low á Mortagagemortgagelender Dollar ghttp%3A%2F%2Fwww.avmv.info%2Fe Near Foxbusiness é Foxbusiness y Vulnerable ziek Vulnerable r Hovering s Mortagagemortgagelender lee Dollar ebbwww.avmv.info.v Dollar zsá Mortagagemortgagelender atá Forex a.

AZ USA PÉNZÜGYI RENDSZERE

Az USA pénzügyi rendszerének megértése nélkül nehezen értelmezhetők a pénzügyi válság folyamatai. A pénzügyi válság kiindulópontja és epicentruma az amerikai pénzügyi rendszer és az elmúlt évek elhibázott amerikai gazdaságpolitikája.

Magyarországot és – Nagy-Britanniát leszámítva – Európa többi országát is, mind a mai napig ún. univerzális bankrendszer jellemzi. Ennek lényege, hogy a bankok egyfajta forgatókorong-funkciót töltenek be, összegyűjtik az elérhető forrásokat, majd kihelyezik vállalkozások, önkormányzatok, a lakosság részére. Ebben a struktúrában, amit mi értelemszerűen jobban ismerünk, az ún. tőkepiacok szerepe jóval kisebb. A lakosság és különösen a vállalkozások forrásszerzése szempontjából Magyarországon pl. a tőkepiacok szerepe elenyésző.

Az USA-ban éppen az ellenkező helyzetet tapasztalhatjuk. A megtakarítások és a forrásszerzések közötti forgatókorong szerepét az Egyesült Államokban elsősorban a tőkepiacok, tőzsde és a tőkepiacokat körülvevő intézményrendszer tölti be. A hagyományos kereskedelmi bankok az USA gazdaságában jóval kisebb szerepet játszanak.

A pénzügyi rendszer kialakulása Nagy-Britanniában, majd az USA-ban a kontinentális Európától történetileg is eltérő pályát mutatott. Az univerzális bankrendszertől való eltávolodás az USA-ban az 1929-es válságot követően még fokozottabbá vált. A válság elemzésekor az Egyesült Államok akkori pénzügyi, kormányzati vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy a válság elmélyülésének egyik fontos oka az volt, hogy a bankokban a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenységek nem voltak megfelelően elválasztva. Az 1933–34. évek során meghozott gazdasági törvények fő célja a pénzügyi és tőkepiaci rendszer újraszabályozása volt. Ezek a törvények közel 70 évig megfelelő keretet biztosítottak az USA pénzügyi és tőkepiaci rendszereinek működtetéséhez. A törvények között fontos szerepet játszott az ún. Glass-Steagal Act, mely teljesen elválasztotta a befektetési és kereskedelmi banki tevékenységet, új utat szabva az USA pénzügyi rendszere fejlődésének. A törvények egy másik előírása megakadályozta, hogy országos szintű bankhálózatok jöjjenek létre. Ez a rendelkezés az egyes kereskedelmi bankok működését egy állam területére korlátozta. Még néhány évvel ezelőtt is, pl. a Citibank a világ szinte bármely országában bankot alapíthatott, kivéve a székhelyén kívüli amerikai államokat. Ennek a döntésnek a logikája szerint feltételezték, hogy a regionális alapon működő területi bankok jobban ellenállnak a válságnak, és így megelőzhető a problémák láncreakciószerű terjedése. Bár ezt a rendelkezést a kilencvenes évek végén eltörölték, ennek köszönhető, hogy a világ nagybankjai között az USA pénzügyi és gazdasági súlyához képest alulreprezentáltak az igazán tőkeerős amerikai bázison alapuló bankok.

Az amerikai pénzügyi és tőkepiaci rendszer leegyszerűsített sémája a következőkben foglalható össze:

Az USA jegybankja az ún. FED (Federal Reserve Board), ennek szerepe egy fontos pontban alapvetően különbözik a jegybankok nagy részétől. Míg a világ jegybankjai többségének – így az MNB-nek is – a kizárólagos feladata az infláció, a pénzromlás elleni küzdelem, a FED esetében az infláció elleni fellépés mellett a szervezet másik fő feladata az ország gazdasági növekedésének elősegítése.

Sok elemző szerint az eltúlzott pénzügyi dereguláció mellett – amelyben szintén komoly szerepe volt a FED-nek – a gazdasági növekedés fenntartásához kapcsolódó politikai érdekek túlzott előtérbe kerülése a FED működésében hozzájárult a válság kialakulásához.

Míg a magyar lakosság megtakarításainak többségét bankbetétekben, esetleg állampapírokban helyezi el, addig az amerikai lakosság megtakarításainak döntő hányada közvetve vagy közvetlenül a tőkepiacon jelenik meg.

Az amerikai adórendszer, nyugdíjrendszer erőteljesen ösztönzi a hosszú lejáratú megtakarításokat. Az amerikai lakosság nagy része értékpapírszámlával rendelkezik valamely brókercégnél vagy befektetési banknál, melyen keresztül befekteti megtakarításait. A középosztálytól felfele szinte minden amerikai családnak van befektetési tanácsadója, brókere. Ez utóbbiak gyakran olyan személyes viszonyban állnak ügyfeleikkel, mint a magyar lakosság az orvosokkal, fodrászokkal. A magánbefektetők vagy közvetlenül fektetnek be a tőzsdén részvények, kötvények, egyéb instrumentumok megvásárlásával, vagy pedig közvetett módon, általában befektetési alapok jegyeinek megvásárlásával. A befektetők számára a befektetési alapok tízezrei érhetők el. A befektetési alapok többsége nyílt végű, azaz a befektetők a befektetési jegyeiket eszközértéken bármikor visszaválthatják. A befektetési alapok kezelői erre szakosodott, elvileg professzionális befektetők. A koncepció lényege szerint a bróker, befektetési tanácsadó feladata felmérni az ügyfél kockázattűrő képességét, anyagi, társadalmi viszonyait, életkorát, s ennek megfelelő tanáccsal segíteni. A befektetéseket pedig képzett szakemberek végzik, akik várhatóan jobb döntéseket hoznak, mint a piaci ismeretekkel kevésbé rendelkező lakosság. Jól látható, hogy a rendszer alapja a bizalom. A befektetési alapkezelők között éles verseny folyik, a befektetők számára elemzések, statisztikák ezrei érhetők el, amelyekben a legkülönbözőbb szempontok szerint elemzik az egyes alapkezelők teljesítményét, az általuk elért hozamokat.

A rendszer fontos szereplői az ún. hitelminősítő intézetek. A hitelminősítő intézmények alapvetően a hitelviszonyon alapuló termékeket, illetve a mögöttük álló kibocsátókat elemzik. A hitelminősítők vizsgálata és besorolása nélkül gyakorlatilag nem adható el semmilyen hitelviszonyon alapuló értékpapír. A hitelminősítők funkciója, hogy szakértői gárdájuk révén felmérjék az egyes termékek mögötti kockázatot, ez alapján besorolják az általuk felállított kockázati kategóriákba. Ez alapján a befektetők normál esetben nagy biztonsággal tájékozódhatnak befektetésük kockázatosságáról. A hitelminősítők elvileg minden gazdálkodótól függetlenül működő autonóm szervezetek, a tőkepiacot körülvevő bizalom alappillérei. Értelemszerűen minél kockázatosabb egy papír besorolása kibocsátójának, annál nagyobb hozamot kell fizetni. Ebben az értelemben a hitelminősítők élet és halál urai. Azonban a hitelminősítők is nyereségérdekelt cégek, a minősítésért a kibocsátóknak komoly pénzeket kell fizetni. A minősítések elvégzéséért több hitelminősítő versenyez egymással. A kibocsátásokat megelőzően a kibocsátók a hitelminősítőket gyakran versenyeztetik.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt évek ámokfutásában a hitelminősítők is komoly szerepet játszottak, vagy szakmailag, vagy erkölcsileg nem álltak a helyzet magaslatán. A pénzügyi válság során számos, a hitelminősítők által kockázatmentesnek ítélt értékpapír esetén függesztették fel a kamat- és törlesztő részletek fizetését. Konzervatív befektetési politikájú nyugdíjalapok, befektetési alapok vesztettek sok milliárd dollárt ezeken az elvileg kockázatmentes papírokon. Perek százai indultak a hitelminősítők ellen. Nagy a valószínűsége annak, hogy amint az Enron csődje miatti perek következtében a vállalat könyvvizsgálója – a világ legnagyobb könyvvizsgáló cége – eltűnt, úgy néhány éven belül a jelenleg működő hitelminősítő cégek egy része is megszűnhet.

A részvényekre és egyéb piaci termékekre vonatkozó elemzéseket, értékeléseket általában a befektetési bankok, brókercégek készítik. Természetesen léteznek független elemző cégek is, ezek piaci súlya kisebb. A befektetési bankok, brókercégek elemző részlegei elvileg függetlenek a cégek üzleti területeitől. A valóságban azonban ez egy meglehetősen mocsaras terület. A befektetési bankok bevételeinek egyik fő forrását az új kibocsátások (részvény, kötvény stb.) megszervezése, lebonyolítása, garantálása jelenti. Egy milliárdos kibocsátás megszervezése, garantálása több tízmillió dollár bevételt jelent az adott befektetési bank, brókercég számára, amit egy negatív elemzés tönkretehetne.

A befektetési bankok az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon mentek keresztül. A befektetési bankok korábban elsősorban értékpapírszámla- vezetéssel, befektetési tanácsadással, kibocsátások szervezésével, garantálásával, vállalati akvizíciók lebonyolításával, piaci s termékelemzésekkel foglalkoztak.

A harmincas évek koncepciója szerint mivel a befektetési bankok nem gyűjthettek betétet, nyújthattak klasszikus hiteleket, nincs pénzteremtő képességük, mivel az ügyfelek pénzét és a befektetési bank saját eszközeit szigorúan el kell választani egymástól, az egyes befektetési bankok tönkremenetele kevés kockázatot jelent a gazdaság egésze szempontjából. Ezért a befektetési bankokra vonatkozó szabályozás jóval enyhébb, mint a kereskedelmi bankok esetében. Hátrányt jelentett a befektetési bankok szempontjából, hogy míg a kereskedelmi bankok jogosultak voltak a normál ügymenetük vagy akár likviditási problémájuk esetén a jegybankhoz fordulni refinanszírozásért, hitelért, addig ez a lehetőség a befektetési bankok számára egészen a közelmúltig nem nyílt meg.

Napjainkban a befektetési bankok, nagyobb brókercégek ügyfelei értékpapírjaik fedezete mellett általában a papírok piaci értékének ötven százaléka erejéig hitelt vehetnek fel, amit többnyire a befektetési állományuk további növelésére használnak fel. Emelkedő részvényárfolyam mellett emelkedik a felvehető hitel összege (tőkeáttétel). Ma már minden jelentősebb cég az értékpapírszámlák mellé hitelkártyát is ajánl.

A befektetési bankok tevékenysége az elmúlt évtizedekben óriásit változott. A legnagyobb befektetési bankok alig szabályozott, gigantikus méretű multinacionális pénzügyi konglomerátumokká váltak. Talán mindennél beszédesebbek a számok. A Goldman Sachs, a világ egyik legnagyobb befektetési bankjának 2007-es mérlege alapján a könyv szerinti saját vagyona 42,8 milliárd dollár, nyeresége 11,5 milliárd dollár volt, mérlegfőösszege meghaladta az 1000 milliárd dollárt, kötelezettségei 1077 milliárd dollárt tettek ki.

...amúgy jól gazdálkodó, nyereséges vállalatok sem képesek... finanszírozási igényeik kielégítésére.

Az amerikai vállalkozások számára – az európai, magyarországi társaikkal ellentétben – nagy előnyt jelent, hogy nincsenek kiszolgáltatva néhány, a hitelpiacot meghatározó banknak, hanem közvetlenül meg tudnak jelenni a pénz- és tőkepiacokon. A vállalkozások a kockázati tőketársaságoktól kezdve a befektetési alapokon, bankokon, tőzsdén keresztül sok ezer potenciális befektetőt érhetnek el.

Ez a közvetlen forrásszerzési lehetőség az elmúlt évtizedekben óriási innovációs előnyt jelentett az amerikai vállalkozások számára. A kisebb, induló vállalkozások a kockázati tőkealapok révén, a már bizonyított vállalkozások vagy tőkeemelés útján saját tőkéjük növelésével vagy kötvények, rövid lejáratú hiteltermékek (commercial paper) kibocsátása révén juthattak forrásokhoz. Bizonyos méretnagyságot elérve az amerikai gazdálkodók forrásigényüket döntően a pénz- és tőkepiacokon közvetlenül megjelenve elégítették ki. A pénz- és tőkepiacok kiszáradása a válság jelenlegi szakaszában ezért jóval nagyobb problémát okoz az amerikai vállalatok számára, mint az európai társaiknak. A jelenlegi helyzetben az amúgy jól gazdálkodó, nyereséges vállalatok sem képesek, vagy csak rendkívüli nehézségek mellett finanszírozási igényeik kielégítésére.

Az amerikai lakosság hitelfelvételi szokásai nemigen különböznek az általunk is megszokottól. Az emberek mindenhol lakást, gépkocsit, fogyasztási cikkeket szeretnének vásárolni. A különbség inkább a hitelfelvételi lehetőségekben, illetve a lakosság eladósodottságának a mértékében van.